Legyenek kézzel fogható emlékeink

Digitalizálunk, felhőbe mentünk és papírmentesítünk. 

A Google evangelistája szerint elveszíthetjük az
emlékeinket, ha nem nyomtatunk többé semmit.

Szinte mindenki őrizget fényképet a nagyszüleiről, sőt akár még a dédszüleiről is akad egy-kettő a szekrény mélyén egy hatalmas dobozban. Egyre porosodó bakelit gyüjteményeket kerülgetünk a padláson, vagy a raktárnak hazsnált helyiségben. A CD-knek talán még van helye a polcon, de egyre többet bosszankodunk, hogy recseg, akad, nem szól úgy, mint régen.
Hol is tároljuk a gyerekeinkről készült fotókat? Leginkább már a számítógépeink merevlemezein, az interneten.A kedvenc filmeinket digitálisan osztjuk meg, sokszor online nézzük meg, s a jó öreg VHS magnónkat a por lepi valahol a jó öreg kazettás magnónk mellett.Az elmúlt évtizedben jónéhány adathordozót meghaladtunk, s az egyre csökkenő méretű adattárolóink ma már pendrive-ra sürítenek elképesztő mennyiségű adatot, képet, filmet addig, amíg elvisszük egyik helyről a másikra. Megmutatjuk valakinek, prezentálunk, vagy egyszerűen az egyik gépről a másikra át akarunk pakolni egy állományt.Az újfajta adathordozók azonban egyáltalán nem biztosítanak védelmet az adatainknak, gyakori az adatvesztés, a meghibásodás. Egyáltalán nem valótlan a veszély, amire a Google evangelistája Vint Cerf hívta fel a figyemet. Ideje a fontos dolgainkat máshol is eltárolni, a fontos képeinket kinyomtatni. A digitalizálás fontos, a könyvtárakat ettől függetlenül fenntartjuk. Annyira fontos, hogy a most megsemmisült budapesti százezer darabos, ritka képgyűjtemény is megérdemelte volna a digitalizálást, s az elégett eredeti példányokban rettenetes veszteség a várost megörökítő “nem digitális” emlékeinkben.Talán pont ez a tűz ihlette ezt a cikket, amely az eredeti források értékére, s azok digitális másolatának fontosságára igyekszik rávilágítani. Adataink védelme megér némi redundanciát, s emlékeink legtöbbször még ennél többet is megérnek, hiszen megismételhetelenek. Vigyázzunk rájuk.